vén vadkan nyomán
ág reccsen talpam alatt
merre jársz testvér?
hullott levélen
hernyó sző báli ruhát
szülőkoporsót
gép száll az égen
megkésett hangja elér
csönddé szelídűl
kőomladékon
kökénybokor marasztal
nem is sietek
odvas ágcsonkok
álmodnak sűrű lombot,
szép tavaszi fényt
égbe szőtt álmuk
követ hasít a mélyben
tücsökzenére
bazaltvár alatt
cseresznyefa virágzik
tavaszi szél szól
ganébogarak
nászágyat készítenek
a lócitromon
boszorkánylepkék
őrzik a tűnő időt
csalánlevélen
harangvirágok
vészjelet kondítanak
ember közelít
öreg diófa
csupasz ágai között
holdvilág fészkel
nyár aranya hull
szemfödőt sző belőle
az őszi eső
kifordult gyökér
szoborrá foszló élet
íme a válasz
simult avaron
vadnak vacka langyos még
szép napot néki
árnyak inalnak
erdőkatedrálisban
késik a reggel
szürke gém szárnyal
eget terít vállamra
hol az út vége?
reggeli napfény
fagyott avart fényesít
vadlakomához
szürke ég alatt
tűzarany levél libben
kopasz ághegyről
kőpengék közül
kihúnyó Napba tekint
sudaras fenyő
öreg tölgy törzsét
puha porhó takarja
őrzi az álmát
gyémántkristálypor
szerelmes harkálydobok
lassú télhalál
izmos fatörzsek
fényeszöld fátyolán át
nászi szél susog
tüdőm dunnáját
csupasz ágra akasztom
tavaszi szélbe
föltámad a szél
halványuló tejútról
csillag hull alá
fakó szemekben
aranyló naphalálban
szűzi test feszül
